2008. október 21., kedd

Retyezát

Retyezát – avagy hogyan kell stílusosan lemetszeni értékeinket



Szerdán elfogadta a kormány a Természetvédelmi Övezetek Országos Ügynökségének a létrejöttét. Ez az intézményesített kezelési rendszer nagy segítség a nemzeti parkok és a védett övezetek számára. A parkoknak azonban továbbra is gondot jelent a pénz kérdése, hiszen anyagi források hiányában veszélyeztetve van a védett övezetek flórája – faunája.

Rendezett ösvények, viszonylag tiszta környék, rendkívül jól jelzett turista utak, gazdag és egyedi növényvilággal, nagyhúsevő állatfajokkal. 38 ezer hektárnyi védett övezet, melyből 1800 hektár fokozottan védett. Egy tenyérnyi föld, amelyre igen büszkék vagyunk, hiszen ez Európa egyik utolsó, még érintetlenül megmaradt őserdeinek egyike és ugyanitt található az egyedüli vegyes őserdő. A büszkeség azonban távol áll a konkrétan értelmezett védelemtől, ugyanis Európa szerte Románia az egyetlen ország, amely nem biztosít állami támogatást a nemzeti parkoknak.

Megalapozott aggodalmak
Kis turistacsoportok nagy hátizsákkal sorban haladnak a meredek, köves ösvényen az Encián menedékház felé. A barátságos gondnokokról messze földön híres menedékház előtt szinte kötelező megállni egy finom, jellegzetesen „genţianos” teára. Horváth Tibor, a nemzetközi tagsággal működő turista klub által fenntartott Encián menedékház „pótgondnoka”, fogadja most a vendégeket, amíg Bartók Csaba és Deák Lajos bácsi, valódi gondnokai pihenő szabadságukat töltik. „1969-ben jöttem ide először, akkor még szamarakkal hordtuk fel a nagy csomagokat a Bucura tó mellé, ott sátraztunk. Akkor még nem volt meg az út, amin most járnak fel az emberek. Azóta szabad bejárás van, a pásztorok a szigorúan védett gyalogfenyőket kivágják, a virágokat a juhok és a kecskék lelegelik. Sajnos nem mindenkinek szívügye a Retyezát”, mesél Tibi bácsi, egy csésze forrótea mellett. A Retyezát bizony igen komoly turistaforgalommal rendelkezik.

Ott jártunkkor a hazai és magyarországi kirándulók mellett kanadai, cseh, német turisták is megfordultak a hegyen. Vannak igazi „törzsvendégek” is, akik évente több alkalommal is visszajárnak. Nistor Lucica idén már ötödször jön ide, legutoljára júliusban, a havas szépe nyílásakor volt fenn a Retyezátban. „A diákokkal évekig jártunk ide, még a nyolcvanas években, amikor tanítottam. Valamikor a Bucura tó környéke tele volt sárga enciánnal, hogy keresni kellett, hova lépjünk, hogy ne tapossuk le a gyönyörű virágokat. Tíz év alatt azonban szinte teljesen eltűntek azok a növények, melyek akkoriban beborították az egész környéket. És jelentősen ritkult a zerge populáció is, nagyjából a zaj miatt, amit a pásztorok és a turisták csapnak a hegyen. Attól tartok, ha nem történnek sürgős intézkedések, teljesen eltűnnek ezek a védett növények”, fogalmazta meg aggodalmait a kolozsvári nyugdíjas tanárnő.

Európa szépe
„Bárhol jártam eddig, a Himaláján, a Pamír hegységben, az Alpokban, hát találtam szép helyeket, az igaz, de a Retyezát a legszebb”, jelenti ki minden átmenet nélkül Avel Ritisan, a hegymászó körökben igen nagyra becsült „Pif” becenevű, 68 éves vajdahunyadi hegyimentő. A Pietrele-nél található hegyimentő ház közeléből is több túraösvény indul a hegység látványos helyeire. Találhatunk itt kopár, égbe nyúló csúcsokat, éles, sziklás gerinceket, tavakkal díszített teknővölgyeket és mély, víz vágta szurdokvölgyeket is. A csúcsok közül 55-nek a magassága meghaladja a 2000 métert. A Park területén van egy szigorúan védett övezet, amely "Gemenele" néven ismert, a belépéshez a Tudományos Akadémia beleegyezése szükséges. Itt az állatok nem félnek az embertől, alig pár méterről meg lehet csodálni a mormotát, néha még a zergét is. A növényvilág gazdag, ami annak tulajdonítható hogy különböző klimatikus hatások érintik, az endemikus növényzet 5.2%-a itt található, mint pl. a Draba dorneri amely nagyon kis területen fordul elő. A biológusok igen sokat tudnának mesélni arról, hogy mit is jelent ez, a parkőrök pedig arról, hogy mit is jelent védeni e területet.

Szívvel-lélekkel, de pénz nélkül

„A legnagyobb problémát a pénzhiány jelenti, hiszen nem tudunk fizetni a parkőröknek, hogy rendesen végezzék a munkájukat. Hiába, hogy szeretik amit csinálnak, de nagyon kicsi a fizetésük, 700-800 lej és ebből kell megoldaniuk a napidíjat, amikor heteket eltöltenek a hegyen, járőrözés közben. Ha meg nincsenek ők, ki vagyunk szolgáltatva a pásztoroknak, akik még mindig sajátjuknak tekintik a helyet, akik nem törődnek az értékekkel, kiszabadulnak a természetbe és törnek, zúznak, zajonganak, rombolnak”, világosít fel Zoran Acimov, a Retyezát Nemzeti Park igazgatója, aki szerint a pásztorok garázdálkodása jelenti a legnagyobb veszélyt a Retyezátra nézve. Vannak kisebb gondok a gyalogfenyő kivágásával, de szerencsére az utóbbi években sikerült visszaszorítani a vandalizmust, egyre kevesebben vannak, akik még fürödnek a tavakban. Olyanok is akadnak, akik vadkempingezéssel próbálkoznak és sorozatosan megtörténik, hogy az összegyűjtött szemét ott landol a gyalogfenyők alatt, esetleg kövek alá rejtve. A parknak jelenleg összesen 17 alkalmazottja van, ebből 10 járőr. Hiába tekintik szívügyüknek a hegységet, de sokan elmennek más munkát keresni, jobban fizetőt, még ha nem is tetszik annyira a tevékenységi kör.

Jogi személy a védett területekért
A Retyezát Nemzeti Park mégis a legjobb helyzetben van, a romániai nemzeti parkok tekintetében, állítja Erika Stanciu, a romániai WWF természetvédelmi szervezet vezetője, az Europarc federáció igazgatója. „Katasztrofális helyzet nincsen, az tény. Azonban rendkívül hátrányos helyzetben vannak a romániai nemzeti parkok, a nyugat európaiakhoz viszonyítva, hiszen a román állam csak akkor ad egy kevés pénzt a parkok részére, ha ez feltétel a pályázatok esetében. Ezzel szemben Európa legtöbb országában jól kidolgozott menedzsment terv van a nemzeti parkokra vonatkozóan”, vázolja a helyzetet Stanciu. Kezdetleges megoldás lehet a parlament által szerdán elfogadott határozat, hogy létre jöhessen a Természetvédelmi Övezetek Országos Ügynöksége. Korodi Attila szerint ez az intézmény elsősorban azért előnyös, mert összehangolva tudja kezelni nem csupán a nemzeti parkok, de az egyéb védett övezetek ügyeit, ugyanakkor most már el tudja látni az ellenőrzés feladatát, ami eddig teljességgel hiányzott. „Ellenőrizni lehet ezentúl a Romsilvát is, és ha nem felel meg az adminisztráció az elvárásoknak, akkor fel lehet bontani a szerződéseket”, fogalmazott Korodi.

2 megjegyzés:

macsekerno írta...

Üdv.,
A lelkiismeretes Parkörökről meg csak annyit, ha netán ott vendékeskedik egy bukaresti csapat akkor szivesen elviszik őket a tavakhoz pisztrángokat fogni.
(tudom mert minket kértek meg hogy ne mondjuk el senkinek, egy kis lej ért az engedélyektől is eltekintenek) ejnyebejnye?!

ÉvaZsuzsanna írta...

Szeretettel üdvözöllek "leanka", szinte hallom a szó muzsikálását, ahogy Erdélyben hallottam a nyolcvanas években, nekem mondták, mikor megtudták, hogy elvált vagyok. Negyven évesen "leanka" voltam az agyagfalviak szemében!Szívfájdító szép emlékem egy Mamaia-i nyaralás, amikor egy rétyi tanár diákjaival nekünk énekelt, erdélyi bejegyzéseim közt olvasható...