Varázshegedűvel a Súgó barlangért

Igaz zene és felkarolt természeti kincs szimbiózisából jött létre a szeretet megteremtésének hatalmas kísérlete – a hegedű hangversenybe öltöztetett szertartást Márffy Gabriella celebrálta.


Ahogyan van varázsfuvola, úgy van varázs hegedű is. Márffy Gabriella művésznő kedvenc zenei ékszerének sorstörténete igazi legendává érett. Íme a történet. Több évszázaddal ezelőtt egy közönséges lucfenyő a Súgó barlang közeli hűvös, nedves, páradús hegyoldalon vert gyökeret. Amint a fa „földhözragadt” élete bevégeztetett, a törzs egy fafaragó mester kezébe került, melynek egy részéből csodálatos szobor készült: a Csodaszarvas legendáját örökíti meg. A mohás, kérges fa testének másik darabja, feltehetően éppen a szíve tájékának a része, továbbra is használatlanul hevert a mester padlásán, míg egy szép napon kopjafát rendelni járt arra egy hegedűművésznő, akinek a szobrász örömmel ajándékozta oda a hangzófát is. Az akkor még egyszerű fadarab hátizsákban utazott el Svájcba, ahol egy hangszerkészítő mester megformázta belőle a zeneszerszámok királynőjének karcsú alakját. És ez a kétszáz éves gyergyói gyökerekkel bíró hangszer, azóta „székely akcentussal” veri vissza a húrok rezgését a világ nagy pódiumain, megállva a helyét szimfonikus zenekarok elsőhegedűjeként, de egymagában is rendkívüli erővel tölti be a teret, szóló hangversenyeken. Bár megszólaltatójának több hegedűje is van, mégis ez a mitikus származású darab a kedvence. Eddig tart a lucfenyő életének csodatörténete. Ám egyetlen csoda sem öltene formát, ha nem lenne köze az emberekhez. A dallamokban tovább lélegző lucfenyő léte akkor vált sorssá, amikor köze lett Márffy Gabriellához, a hegedűnek és a léleknek kiváló ismerőjéhez, aki meglátta az erdőtől „A” fát.
2008. szeptember 19-én, pénteken a hegedűművész óvatosan helyezte tokjába a hangszert, majd hátára vette és hazavitte énekelni: a Súgó barlangba, ahol hangversennyel készült tisztelegni Hargita megye egyik legelbűvölőbb természeti létesítménye előtt. „Nekem mindig arról a helyről zenél, ahol ő állt, ahol a gyökereivel a sziklába kapaszkodott, ahol a szél fújta, és a vizek mosták. A hegedűm az egész életem szimbóluma. Többször volt, hogy azt álmodtam: gyökerem vannak és látom, amint elterül az egész világ alattam”, fogalmazott meghatódva a művésznő.
A Súgó számára is rendkívül fontos nap volt ez: sokmillió éves élete alatt most először tartott itt hangversenyt előadóművész. Minden cseppkő a legszebb díszruháját öltötte magára, magasztos ünnepi fényben díszelgett a „Bástya”, pompáztak az „Iker pagodák”, csillogott a „Mikulás”, ragyogott a „Mária szobor” és a „Szent család”. A gondnokságot felvállaló Gyilkostó Adventure Egyesület tagjai, András Zsolt, Crişan Hunor, Simon László, Szabó Barna, Nagy Hunor, már napokkal az esemény előtt közelharcot vívtak a föld gyomrának sötétjével, hogy megfelelőképpen sikerüljön kivilágítani a barlang lábon járható részét, egészen a Zeneteremig, melynek avatására készültek.
„A mai eseménnyel mondunk köszönetet támogatóinknak, hogy mellettünk álltak minden törekvésünkben, mely a Súgó értékeinek népszerűsítését tűzte ki célul. Ugyanakkor ez a koncert bizonyság arra, hogy a természeti értékek és a zene művészete igen szoros kapcsolatban állnak egymással”, fogalmazta meg a rendezvény célját Crişan Hunor barlangász, egyesületi tag.
Az egyedi eseményre legalább kilencven meghívott vendég érkezett: a támogatók mellett jelen voltak a városi önkormányzati képviselők is, valamint a művésznő rokonai, barátai is tiszteletüket tették.
„Elmondhatatlan, milyen élményt jelent számomra, hogy a föld gyomrában állok és a csillagokat idézem meg a hegedűmmel. Fantasztikus, ahogyan a hangszer hazaszól, hihetetlen ez az akusztika, mely a cseppkövek apró rezgéseiből alakul ki és nagyszerűbb a templom visszhangjánál, a koncerttermek tompa hangzásánál”, vallotta a művésznő, akinek bár élete a Székelyföld, Magyarország, Svájc háromszögben zajlik, a honvágy mindig haza hívja Gyergyóba.
Márffy Gabriella : 1947. július 1-jén született Szegeden. 1965-ben végzett a szegedi Zeneművészeti Konzervatóriumban édesapja, Márffy János hegedűművész tanítványaként, majd Kovács Dénes tanítványa lett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1970–77 között mesterfokozati vizsgát tett az Accademia Chigianan Franco Gullinál, ezt követően lett a luzerni Festival Strings kamarazenekar tagja, majd a berni szimfonikus zenekar szólamvezetője. Számos karitatív célzatú koncert előadója és szervezője, messze földön híres jótékonysági megmozdulásairól, hiszen több erdélyi fiatal művésznek biztosít tanulmányi ösztöndíjat.